Home / Hungarian / Karoli Version / Web / Zsoltárok

 

Zsoltárok, Chapter 116

  
1. Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
  
2. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
  
3. Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
  
4. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
  
5. Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
  
6. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
  
7. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
  
8. Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstől:
  
9. Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
  
10. Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
  
11. Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
  
12. Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
  
13. A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
  
14. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
  
15. Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
  
16. Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
  
17. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
  
18. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
  
19. Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!