1. Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!.
2. Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek.
3. Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.
4. Minden férfi, aki fedett fõvel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére;
5. viszont minden asszony, aki fedetlen fõvel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.
6. Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.
7. A férfinak nem kell befednie fejét, mert õ Isten képmása és dicsõsége, az asszony azonban a férfi dicsõsége.
8. Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból;
9. és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.
10. Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.
11. Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
12. Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik – és minden Istentõl.
13. Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fõvel imádkozni Istenhez?
14. Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik,
15. ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsõségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.
16. Ha pedig valaki errõl tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs ilyen szokás.
17. Ez a parancsom, s emellett nem dicsérhetem, hogy nem javatokra, hanem károtokra gyûltök össze.
18. Mert elõször is úgy hallom, hogy amikor közösségbe gyûltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem.
19. Mert szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy azok, akit a próbát kiállják, nyilvánvalókká legyenek.
20. Mikor tehát egybegyûltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,
21. mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elõ, és az egyik éhezik, a másik pedig dõzsöl.
22. Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek!
23. Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,
24. hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«
25. A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!«
26. Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
27. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérbõl és igyék a kehelybõl,
29. mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.
30. Ezért van köztetek sok beteg és gyengélkedõ, és sokan meghaltak.
31. Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
32. Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.
33. Ezért, testvéreim, amikor egybegyûltök az étkezésre, várjátok meg egymást.
34. Ha valaki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyûljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, ha odamegyek.