1. Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézõire.
2. Márpedig az intézõtõl azt kívánják, hogy hûséges legyen.
3. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sõt magam sem ítélem meg magamat.
4. Semmiben sem érzem ugyan magamat bûnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem.
5. Tehát ne mondjatok ítéletet idõ elõtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentõl.
6. Ezt pedig, testvérek, értetek alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: »Ne többet annál, ami írva van!« Senki se fuvalkodjék fel kérkedve az egyikükkel a másikkal szemben.
7. Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
8. Már jóllaktatok, már gazdagok lettetek. Nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban uralomra jutottatok volna, hogy mi is uralkodhatnánk veletek együtt!
9. Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat az utolsó helyre állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is.
10. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erõsek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek.
11. Mind ez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk, nincs otthonunk,
12. és saját kezünkkel dolgozva fáradozunk. Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltûrjük;
13. ha gyaláznak minket, mi jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek a söpredékévé mind ez ideig.
14. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek.
15. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.
16. Kérlek tehát titeket: kövessétek példámat! Egy közelgő látogatás hírüladása
17. Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves és hûséges fiam az Úrban; õ majd eszetekbe juttatja útmutatásomat Krisztusban, úgy, ahogy mindenütt, minden egyházban tanítok.
18. Némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnék hozzátok.
19. Pedig elmegyek hozzátok hamarosan, ha az Úr akarja; s akkor megismerem majd a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
20. Mert nem beszédbõl áll az Isten országa, hanem erõbõl.
21. Mit akartok? Vesszõvel menjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség lelkületével?