1. Mivel tovább már nem állhattuk meg, jónak láttuk, hogy magunkra maradjunk Athénben,
2. és elküldtük Timóteust, a testvérünket, Isten munkatársát Krisztus evangéliumában, hogy hiteteket szolgálja, megerõsítsen titeket, és bátorítson hitetekben,
3. hogy senki meg ne tántorodjék ezekben a szorongatásokban. Hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.
4. Meg is mondtuk elõre, amikor nálatok voltunk, hogy szorongatásokat fogunk elszenvedni, mint ahogy meg is történt, s tudtok is róla.
5. Azért nem állhattam meg tovább, s elküldtem, hogy értesüljek hitetekrõl, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértõ, és nem vész-e kárba a munkánk.
6. Most viszont, amikor Timóteus visszatért tõletek hozzánk, és hírt hozott hitetekrõl és szeretetetekrõl, s arról, hogy mindig örömmel emlékeztek ránk, és látni kívántok minket, ahogy mi is titeket,
7. vigasztalást találtunk bennetek és a ti hitetekben, testvérek, minden ínségünk és szorongatásunk ellenére is.
8. Most újra feléledünk, mert ti állhatatosak vagytok az Úrban.
9. Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a bõséges örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk elõtt?
10. Éjjel-nappal igen buzgón esedezünk, hogy meglássuk arcotokat, és pótoljuk azt, ami hiányos még a hitetekben.
11. A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok!
12. Titeket pedig gyarapítson az Úr, és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket,
13. s így szívetek erõs legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk elõtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen.