1. S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tõletek való ajánló levelekre?
2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember.
3. Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élõ Isten Lelkével írva, nem kõtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira.
4. Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van.
5. Nem mintha magunktól, mintegy saját erõnkbõl képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezõleg: a mi képességünk Istentõl van.
6. Õ tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betûé, hanem a Léleké: mert a betû öl, a Lélek pedig éltet.
7. Ha már a halálnak a betûkkel, kövekre írt szolgálata dicsõséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsõsége miatt,
8. hogyne lenne még dicsõségesebb a Lélek szolgálata?
9. Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, sokkal dicsõségesebb a megigazulás szolgálata.
10. Sõt, ami ott dicsõséges volt, ezen túláradó dicsõség miatt már nem is dicsõséges.
11. Mert ha a mulandó dicsõséges, sokkal dicsõségesebb a maradandó.
12. Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk,
13. s nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.
14. De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tûnik el.
15. Sõt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket.
16. De amikor az Úrhoz fordul, elvétetik a lepel.
17. Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
18. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsõségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsõségrõl dicsõségre az Úr Lelke által.