1. Íme, szeretteim, ezt a második levelet írom nektek, amelyben figyelmeztetéssel fölébresztem becsületes lelketeket,
2. hogy emlékezzetek azokra a dolgokra, amelyeket a szent próféták elõre megmondtak, valamint az Úrnak és Üdvözítõnek az apostolok által hirdetett parancsaira.
3. Elõször is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárdságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik útján járnak,
4. és azt mondják: »Hol van az õ eljövetelének ígérete?« Mert amióta elhunytak az atyák, minden úgy maradt, ahogy volt a teremtés kezdetétõl.
5. Azok, akik ezt állítják, nem tudják, hogy az ég régóta létezett, és a föld is, amely vízbõl és a víz által jött elõ Isten szavára.
6. E kettõ által pusztult el az akkori világ, amikor a víz elárasztotta.
7. A mostani eget és a földet ugyanaz az Ige õrizte meg a tûzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára.
8. Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap.
9. Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek.
10. Az Úr napja úgy jön majd el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hõségtõl elolvadnak, ugyanígy a föld is, és annak minden mûve, mely rajta található.
11. Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek,
12. akik várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tûz hevétõl elolvadnak?
13. Mi azonban – az õ ígérete szerint –új eget és új földet várunk, ahol igazságosság lakik.
14. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplõtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben.
15. Tekintsétek a mi Urunk hosszantûrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint.
16. Szól is ezekrõl minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre.
17. Ti tehát, szeretteim, miután mindezt elõre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.
18. Sõt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítõ Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsõség most és az örökkévalóság napján! Ámen.