1. Volt Cézáreában egy Kornéliusz nevû férfi, az Itáliainak nevezett zászlóalj századosa.
2. Egész háza népével együtt vallásos és istenfélõ ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez.
3. Egyszer, a nap kilencedik órája körül látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bejött hozzá, és azt mondta neki: »Kornéliusz!«
4. Õ rátekintett, és megrémülve azt mondta: »Mi az, Uram?« Erre az így szólt: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és õ megemlékezett rólad.
5. Azért küldj most férfiakat Joppéba, és hivass ide egy bizonyos Simont, akit Péternek is hívnak.
6. Ez egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van. Õ majd megmondja neked, mit kell tenned.«
7. Amikor eltávozott az angyal, aki szólt hozzá, odahívta két szolgáját és beosztottjai közül egy istenfélõ katonát.
8. Mindent elmondott nekik, és elküldte õket Joppéba.
9. Másnap pedig, miközben õk úton voltak és a városhoz közeledtek, hat óra tájban Péter felment a ház tetejére imádkozni.
10. Közben megéhezett, és enni akart. Amíg készítettek neki, elragadtatásba esett.
11. Nyitva látta az eget, és egy edény ereszkedett alá, olyan mint egy nagy lepedõ, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.
12. Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne.
13. Egy hang így szólt hozzá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!«
14. De Péter azt mondta: »Távol legyen tõlem, Uram, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant!«
15. De a hang újból, másodszor is szólt hozzá: »Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd tisztátalannak!«
16. Ez háromszor megismétlõdött, aztán az edény hirtelen felemelkedett az égbe.
17. Amíg Péter azon tûnõdött magában, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték Simon házát. Megálltak az ajtónál,
18. bekiáltottak és tudakolták, vajon Simon, akit Péternek is hívnak, ott szállt-e meg?
19. Péternek pedig, amíg a látomásról tûnõdött, azt mondta a Lélek: »Három férfi keres téged.
20. Kelj fel tehát, eredj le, és menj el velük habozás nélkül, mert én küldtem õket.«
21. Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt: »Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?«
22. Ezek azt felelték: »Kornéliusz százados, az igaz és istenfélõ férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába, és hallgassa tõled az igéket.«
23. Erre bevezette és vendégül látta õket. Másnap pedig fölkelt és elindult velük. Néhányan a joppéi testvérek közül elkísérték.
24. A következõ napon megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta õket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait.
25. És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki.
26. Péter azonban fölemelte õt és így szólt: »Kelj föl, én magam is ember vagyok!«
27. Azután beszédbe elegyedett vele, betért hozzá, és sokakat talált összegyûlve.
28. Ezeknek azt mondta: »Tudjátok ti is, hogy a zsidó ember mennyire visszariad attól, hogy idegennel barátkozzon, vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak.
29. Azért ellenkezés nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát: Mi okból hívtatok engem?«
30. Kornéliusz erre azt mondta: »Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában.
31. Azt mondta: `Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe elõtt.
32. Küldj azért Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.'
33. Mindjárt hozzád küldtem tehát, és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk elõtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.«
34. Akkor Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató,
35. ellenkezõleg, kedves elõtte bármelyik nép fia, aki féli õt és igazságot cselekszik.
36. Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura.
37. Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után;
38. hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erõvel a Názáretbõl való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt.
39. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit õ a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték õt.
40. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen,
41. nem az egész népnek, hanem Isten által elõre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt.
42. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy õ az, akit Isten az élõk és a holtak bírájává rendelt.
43. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az õ neve által mindenki elnyeri a bûnök bocsánatát, aki csak hisz benne.«
44. Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták.
45. A körülmetéltségbõl származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt.
46. Hallották ugyanis õket nyelveken beszélni és magasztalni Istent.
47. Ekkor Péter azt mondta: »Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?«
48. Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg õket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték õt, hogy maradjon náluk néhány napig.