1. Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét.
2. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségbõl valók nekitámadtak,
3. és azt mondták: »Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!«
4. Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket:
5. »Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedõ, a négy sarkánál fogva az égbõl, úgyhogy egészen elém ért.
6. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és égi szárnyasokat láttam.
7. Szózatot is hallottam, amely felszólított: `Kelj föl Péter, öld meg és edd!'
8. Én azonban azt mondtam: `Távol legyen tõlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!'
9. Erre másodszor is megszólalt a szózat az égbõl: `Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.'
10. Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe.
11. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték õket hozzám.
12. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába.
13. Õ elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: `Küldj Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak;
14. õ olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.'
15. Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben.
16. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: `János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni'.
17. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?«
18. Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: »Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életadó bûnbánatot!«
19. Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elõl szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak.
20. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust.
21. Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.
22. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába.
23. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban,
24. mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz.
25. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába.
26. Egy álló esztendõn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték elõször a tanítványokat keresztényeknek.
27. Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálembõl Antióchiába,
28. és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében.
29. A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek megsegítésére, mindenki tehetsége szerint.
30. Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.