1. Az elsõ könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettõl fogva
2. addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott.
3. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
4. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálembõl, hanem várjanak az Atya ígéretére: »Azt hallottátok tõlem,
5. hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.«
6. Erre az egybegyûltek megkérdezték tõle: »Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?«
7. Õ azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az idõket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg.
8. A rátok lejövõ Szentlélek azonban erõvel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.«
9. Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhõ takarta el a szemük elõl.
10. S miközben nézték õt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában.
11. Így szóltak: »Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellõletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.«
12. Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyrõl, amelyet Olajfák hegyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombatnapi járásra van.
13. Amikor beértek, felmentek a felsõ terembe, ahol idõzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére.
14. Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.
15. Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között – mintegy százhúsz emberbõl álló sokaság volt együtt –, és így szólt:
16. »Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetõjérõl, akik elfogták Jézust.
17. Õ közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban.
18. Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott.
19. Errõl tudomást szerzett Jeruzsálem minden lakója, úgyhogy azt a telket az õ nyelvükön Hakeldamának, azaz Vérmezõnek hívják.
20. Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: `Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik', és: `Elöljárói tisztségét kapja meg más'.
21. Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden idõben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22. kezdve János keresztségétõl addig a napig, amelyen felvétetett tõlünk, ezek közül valaki velünk együtt az õ feltámadásának tanúja legyen.«
23. Kijelöltek tehát kettõt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást.
24. Majd így imádkoztak: »Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettõ közül az egyiket, akit kiválasztottál,
25. hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hûtlenül elhagyott, és eltávozott az õt illetõ helyre.«
26. Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.