1. Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét,
2. megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba.
3. A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik.
4. A főemberek között tesz szolgálatot, és megjelenik a fejedelem előtt.
5. Beutazza idegen népek földjét, hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között.
6. Arra adja szívét már hajnalban, hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját, és könyörög a Magasságbeli színe előtt.
7. Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög.
8. Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja, eltölti őt az értelem lelkével,
9. akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport, és imában dicséri az Urat,
10. aki irányítja megfontolását és tudományát, ő pedig annak titkain tanakodik.
11. Nyilvánosságra hozza tudós tanítását, s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik.
12. Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem.
13. Nem megy feledésbe emléke, és neve él nemzedékről nemzedékre.
14. Bölcsességét népek emlegetik, és dicséretét hirdeti a közösség.
15. Ha tovább él, ezreknél különb a neve, ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van.
16. Hadd beszéljek tovább, megfontoltan, mert telítve vagyok lelkesedéssel!
17. Fennhangon mondja: Hallgassatok rám, istenfélő fiaim, hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa.
18. Édes lesz illatotok, mint a Libanoné,
19. s virágoztok, mint a liliom, illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért!
20. Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok:
21. »Nagyon jó az Úr minden műve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!« Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?« mert mindennek megvan a rendeltetése.
22. Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence,
23. mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol ő segít, ott nincsen akadály.
24. Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte, és semmi sincs elrejtve színe elől.
25. Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe előtt!
26. Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?« mert mindenre szükség van a maga idejében.
27. Áldása kiárad, mint a folyam,
28. és megitatja a szárazföldet, mint az áradás. Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt,
29. így változtatott vizet szárazsággá, úgyhogy a föld kiszáradt; így egyengetett utat átvonulásokhoz, a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában.
30. Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva, éppígy jót és rosszat a gonoszoknak.
31. Az ember életének fő szükségletei: víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz, a szőlő fürtje, olaj és ruha.
32. Mindez a jámborok javára szolgál, de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik.
33. Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett, és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat,
34. a vég idején kiadják erejüket, és lecsillapítják Alkotójuk haragját.
35. Tűz és jégeső, éhség és döghalál, mindezeket bosszúállásra teremtették.
36. A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak.
37. Ha parancsot ad nekik, ujjonganak, szükség esetére készen állnak a földön, és nem késnek szót fogadni kellő időben.
38. Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve, meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam:
39. »Jók az Úr művei mind egy szálig, és minden szükségletről idejében gondoskodik.«
40. Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!« mert mindegyik beválik a maga idejében.
41. Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét!