1. Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot.
2. Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát.
3. Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger.
4. Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,
5. a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát.
6. Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején,
7. mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában,
8. mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain,
9. mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén,
10. mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes,
11. mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött,
12. amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett.
13. Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,
14. és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben,
15. az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.
16. Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből,
17. kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.
18. Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt.
19. Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.
20. Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.
21. Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket.
22. Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen.
23. Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását.
24. Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk:
25. adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre,
26. hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban!
27. Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném:
28. akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.
29. A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet.
30. Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor,
31. mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.