1. Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek,
2. látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.
3. Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!«
4. Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.
5. Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul,
6. megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében
7. így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!«
8. Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
9. Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt.
10. Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet.
11. A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal.
12. Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott – mert romlott útra tért minden test a földön –,
13. azt mondta Noénak: »Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről.
14. Készíts magadnak bárkát cédrusfából – kamrákat készíts a bárkában –, és kend be szurokkal belülről, kívülről.
15. Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága.
16. Készíts ablakot a bárkára, s attól egy könyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne.
17. Mert íme én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész.
18. Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei.
19. Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled.
20. A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon.
21. Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.«
22. Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.