1. Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,
2. ezekben a végsõ napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,
3. s aki – mivel az õ dicsõségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bûnöktõl megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban.
4. Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: »Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged«? És ismét: »Én Atyja leszek, õ pedig a fiam lesz?«
6. Amikor pedig újra bevezeti elsõszülöttjét a földkerekségre, így szól: »És hódol elõtte Isten minden angyala!«
7. Az angyalokat illetõen ugyanis így szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tûznek lángjává«.
8. Fiát illetõen pedig: »A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll; országod jogara az igazság jogara.
9. Szeretted az igazságosságot és gyûlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett«.
10. És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed mûvei.
11. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak,
12. összegöngyölöd õket, mint egy köntöst, és elváltoznak, mint a ruha; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«.
13. Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: »Jobbom felõl foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«?
14. Õk ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték õket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?