1. Ezért tehát, szent testvérek, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek a mi hitvallásunk követére és fõpapjára, Jézusra,
2. aki hûséges ahhoz, aki õt megbízta, mint ahogy az volt Mózes is az õ egész házában.
3. Mert annyival nagyobb dicsõségre méltó Mózesnél, amennyivel nagyobb tisztelete van a háznál annak, aki azt alkotta.
4. Mert minden háznak van építõmestere; aki pedig a mindenséget alkotta, az az Isten.
5. De míg Mózes hûséges volt az õ egész házában mint szolga, mint tanúja mindannak, amit hirdetni kellett,
6. addig Krisztus, mint Fiú, a saját háza fölött áll. Ez a ház mi vagyunk, ha a bizalmat és a dicsõséges reménységet mindvégig szilárdan megtartjuk.
7. Ezért – amint a Szentlélek mondja: »Ma, amikor meghalljátok az õ szavát,
8. meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában,
9. ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben noha látták cselekedeteimet
10. negyven éven át! Megharagudtam ezért arra a nemzedékre, és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben! Õk azonban nem ismerték fel az én útjaimat.
11. Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!«
12. Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élõ Istentõl!
13. Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt mondják: »ma«, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bûn csalárdsága.
14. Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erõsen kitartunk,
15. amíg azt mondják nekünk: »Ma, amikor meghalljátok az õ szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint abban a megkeseredésben!«
16. Kik voltak azok, akik hallották, és megkeserítették Istent? Nemde mindnyájan, akik Mózes alatt Egyiptomból kivonultak?
17. Kikre haragudott negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vétkeztek, s akiknek a holtteste elhullott a pusztában?
18. Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az õ nyugalmába, ha nem azoknak, akik hitetlenek voltak?
19. S látjuk is, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.