1. Mert minden fõpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bûnökért.
2. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygõk iránt, mert õ maga is körül van véve gyöngeséggel,
3. s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bûnökért.
4. Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.
5. Így Krisztus sem önmaga dicsõítette meg magát, hogy fõpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged«.
6. És ahogy más helyen is mondja: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«.
7. Õ, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta õt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.
8. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett;
9. és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzõje lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki,
10. mivel Isten fõpapnak nevezte õt Melkizedek rendje szerint.
11. Sok mindent kell errõl mondanunk, és nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra;
12. ugyanis ez idõ szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre.
13. Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazságosság tanításában, mivel még csecsemõ;
14. a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat.