1. És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
2. »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?
3. Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?
4. Úgy mondtad: `Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!'
5. Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,
6. és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.
7. Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?
8. Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?
9. Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10. Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?
11. Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!
12. A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!
13. Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,
14. és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:
15. akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.
16. Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.
17. Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;
18. és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.
19. Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.
20. A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«