1. És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:
2. »Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!
3. Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?
4. Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?
5. Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.
6. Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.
7. Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;
8. hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;
9. lábát csapda fogja és hurok szorítja;
10. tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;
11. mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.
12. Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.
13. Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;
14. kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.
15. Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.
16. Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.
17. Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;
18. a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.
19. Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.
20. Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.
21. Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«