1. Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
2. Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
3. elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,
4. lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5. Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
6. más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
7. mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.
8. Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
9. Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.
10. Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,
11. falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
12. a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.
13. Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:
14. reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.
15. A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: `Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.'
16. Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
17. Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18. `Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
19. Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.
20. Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
21. Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.
22. Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.
23. Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.
24. Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.'
25. Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«