Home / Hungarian / Kaldi-Neovulgata Version / Web / Jób

 

Jób, Chapter 29

  
1. Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
  
2. »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
  
3. amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
  
4. úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
  
5. amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
  
6. amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
  
7. Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
  
8. az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
  
9. az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
  
10. a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
  
11. A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
  
12. azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
  
13. a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
  
14. az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
  
15. Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
  
16. Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
  
17. Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
  
18. Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
  
19. gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
  
20. hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
  
21. Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
  
22. szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
  
23. áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
  
24. Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
  
25. Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.