1. Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.
2. Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.
3. De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.
4. Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.
5. De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.
6. Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.
7. Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.
8. De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.
9. Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.
10. Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!
11. Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,
12. odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.
13. Ne mondjátok: `Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!'
14. Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.
15. Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.
16. Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,
17. én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!
18. Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;
19. A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.
20. Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.
21. Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,
22. mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!