1. És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:
2. »Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod, hogy mondod: `Inkább nekem van igazam, mint Istennek!'
3. Mert kérdezed: `Nem tetszik-e neked az, ami igaz?' vagy: `Mi hasznod abból, ha vétkezem?'
4. Megfelelek tehát szavaidra és veled együtt barátaidnak:
5. »Tekints az égre és nézd, szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!
6. Ha vétkezel, mit ártasz Neki? Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?
7. Ha igaz vagy, mit adsz Neki, és mit vesz ő kezedből?
8. Bűnöd a magadfajta embernek a kára, és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.
9. Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt, és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.
10. De nem kérdik: `Hol van Isten, az alkotónk, aki dalokat ad éjjel,
11. aki többre tanított minket, mint a mező barmait, aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?'
12. Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor, a gonoszok hivalkodása miatt.
13. De nem igaz, hogy Isten nem hall, hogy a Mindenható nem tekint oda!
14. Mondd bár, hogy nem veszi észre, az ítélet nála már megvan, csak meg kell őt várnod.
15. Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára, s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,
16. Jób is hiába tátja ki száját, és értelem nélkül szaporítja a szót.«