Home / Hungarian / Kaldi-Neovulgata Version / Web / Jób

 

Jób, Chapter 5

  
1. Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!
  
2. Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.
  
3. Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.
  
4. Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.
  
5. Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.
  
6. Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;
  
7. az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.
  
8. Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,
  
9. aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;
  
10. aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,
  
11. hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;
  
12. aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;
  
13. aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:
  
14. fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;
  
15. aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;
  
16. így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.
  
17. Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!
  
18. Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver – de keze gyógyít is.
  
19. Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.
  
20. Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.
  
21. Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;
  
22. nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,
  
23. mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.
  
24. Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.
  
25. Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.
  
26. Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.
  
27. Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!«