1. Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment.
2. Nagy sokaság követte õt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken mûvelt.
3. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival.
4. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
5. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptõl: »Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?«
6. Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye õt, mert õ maga tudta, mit akar tenni.
7. Fülöp azt felelte neki: »Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.«
8. A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt:
9. »Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?«
10. Jézus erre azt mondta: »Telepítsétek le az embereket!« Sok fû volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.
11. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.
12. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: »Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!«
13. Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezõk után, tizenkét kosarat töltöttek meg.
14. Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet mûvelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!«
15. Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
16. Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre.
17. Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.
18. Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott.
19. Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek.
20. Õ pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!«
21. Fel akarták õt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak. ítás a mennyei kenyérről
22. Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el.
23. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.
24. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.
25. Amikor megtalálták õt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«
26. Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekbõl és jóllaktatok.
27. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendõ, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Õt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.«
28. Erre azt kérdezték tõle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?«
29. Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit õ küldött.«
30. Erre megkérdezték tõle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?
31. Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: `A mennybõl adott nekik kenyeret enni'«.
32. Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennybõl való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennybõl való kenyeret.
33. Mert az Isten kenyere az, amely a mennybõl szállott le, és életet ad a világnak.«
34. Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!«
35. Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
36. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.
37. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el,
38. mert nem azért szálltam le a mennybõl, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
39. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.
40. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom õt az utolsó napon.«
41. A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a mennybõl szálltam alá«,
42. és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: `A mennybõl szálltam alá'?«
43. Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt!
44. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom õt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétáknál: `Mindnyájan Isten tanítványai lesznek'. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön.
46. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentõl való.
47. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.
48. Én vagyok az élet kenyere.
49. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.
50. Ez a mennybõl alászállott kenyér, hogy aki ebbõl eszik, ne haljon meg.
51. Én vagyok az élõ kenyér, amely a mennybõl szállt alá. Ha valaki ebbõl a kenyérbõl eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
52. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«
53. Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az õ vérét, nem lesz élet tibennetek.
54. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom õt az utolsó napon.
55. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital.
56. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én õbenne.
57. Amint engem küldött az élõ Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.
58. Ez az a kenyér, amely a mennybõl szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
59. Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.
60. Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?«
61. Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket?
62. Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelõtt volt?
63. A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.
64. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettõl fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja õt elárulni.
65. Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«
66. Ettõl fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.
67. Jézus azért így szólt a tizenkettõhöz: »Talán ti is el akartok menni?«
68. Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.
69. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.«
70. Jézus azt felelte nekik: »Nem tizenkettõt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.«
71. Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettõ közül.