1. Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elõ ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.
2. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.
3. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!
4. Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: `Bánom!' – bocsáss meg neki.« A hit erejéről
5. Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!«
6. Az Úr ezt felelte: »Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: `Szakadj ki tövestõl és verj gyökeret a tengerben!', engedelmeskedni fog nektek.
7. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezõrõl: `Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?'
8. Nem azt mondja-e neki inkább: `Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is'?
9. Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt?
10. Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: `Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!'«
11. Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.
12. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban,
13. és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!«
14. Amikor meglátta õket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.
15. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,
16. és Jézus lábai elõtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.
17. Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?
18. Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsõítse Istent, csak ez az idegen?«
19. Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.« Isten országának eljöveteléről
20. Amikor a farizeusok megkérdezték tõle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: »Az Isten országa nem jön el szembetûnõ módon.
21. Nem fogják azt mondani: `íme itt van,' vagy `amott'. Mert az Isten országa köztetek van.« Az Emberfia eljöveteléről
22. A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.
23. Ha azt mondják majd nektek: `Íme, itt van', `íme, ott van'; ne menjetek el és ne fussatok oda.
24. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétõl a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az õ napján.
25. De elõbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.
26. Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.
27. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított.
28. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek.
29. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl és elpusztított mindenkit.
30. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31. Aki azon a napon a háztetõn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezõn lesz, ne térjen vissza.
32. Emlékezzetek Lót feleségére.
33. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.
34. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
35. Két asszony õröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
36. Ketten lesznek a mezõn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.«
37. Erre megkérdezték tõle: »Hol lesz ez, Uram?« Õ azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda gyûlnek a sasok is.«