1. Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba.
2. Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt.
3. Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte õt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.
4. Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: »Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
5. mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is õ építtette nekünk.«
6. Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: »Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
7. Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.
8. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: `Menj', elmegy; vagy a másiknak: `Gyere', odajön; és a szolgámnak: `Tedd ezt', megteszi.«
9. Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az õt követõ sokasághoz: »Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!«
10. A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.
11. Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevû városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság.
12. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte.
13. Amikor meglátta õt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: »Ne sírj!«
14. Majd odament, és megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!«
15. A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta õt anyjának.
16. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsõítették Istent: »Nagy próféta támadt közöttünk!« És: »Isten meglátogatta az õ népét!«.
17. Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken. Keresztelő János kérdése
18. Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai.
19. János erre magához hívott tanítványai közül kettõt, és elküldte õket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: »Te vagy-e az Eljövendõ, vagy mást várjunk?«
20. Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: »Keresztelõ János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: `Te vagy-e az Eljövendõ, vagy mást várjunk?'«
21. Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétõl, szenvedésétõl és a gonosz lelkektõl, és sok vaknak visszaadta a szeme világát.
22. Ezt felelte nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot.
23. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.« Jézus Keresztelő Jánosról
24. Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: »Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltõl lengetett nádat?
25. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak.
26. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.
27. Õ az, akirõl írva van: `Íme, elküldöm angyalomat színed elõtt, aki elkészíti elõtted utadat'.
28. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelõ Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.
29. Az egész sokaság, amely õt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével.
30. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az õ keresztségét.
31. Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók õk?
32. Hasonlók a piacon üldögélõ gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak: `Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem sírtatok!'
33. Mert eljött Keresztelõ János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: `Ördöge van!'
34. Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: `Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bûnösök barátja!'
35. De a bölcsességet igazolja annak minden fia.« Jézus és a bűnös asszony
36. Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett.
37. És íme, egy bûnös asszony a városból, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben.
38. Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel.
39. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: »Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki õt érinti, vagyis hogy bûnös.«
40. Jézus ezt válaszolta neki: »Simon! Mondanék neked valamit.« Az így szólt: »Mester, szólj!«
41. »Két adósa volt egy hitelezõnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.
42. Nem lévén nekik mibõl megfizetni, elengedte mind a kettõnek. Melyik fogja õt közülük jobban szeretni?«
43. Simon ezt felelte: »Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.« Õ pedig ezt mondta neki: »Helyesen ítéltél.«
44. Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: »Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg.
45. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szûnt meg csókolgatni lábaimat.
46. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat.
47. Azért mondom neked: Sok bûne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.«
48. Aztán így szólt az asszonyhoz: »Bocsánatot nyertek bûneid.«
49. Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: »Kicsoda ez, hogy még a bûnöket is megbocsátja?«
50. Õ pedig így szólt az asszonyhoz: »A hited megmentett téged; menj békével.«