1. Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A fõpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el õt csellel, és hogyan öljék meg.
2. Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.
3. Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte.
4. Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: »Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet?
5. Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!« És megharagudtak az asszonyra.
6. Jézus azonban így szólt: »Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem.
7. Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek.
8. Õ megtette azt, ami tõle telt: elõre megkente testemet a temetésre.
9. Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit õ tett, az õ emlékezetére.«
10. Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettõ közül az egyik, elment a fõpapokhoz, hogy kiszolgáltassa õt nekik.
11. Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Õ pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa õt. A húsvéti vacsora előkészítése
12. A kovásztalan kenyerek elsõ napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tõle: »Mit akarsz, hová menjünk elõkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?«
13. Akkor elküldött kettõt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek õt,
14. és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: `Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?'
15. Mutatni fog nektek egy nagy ebédlõt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.«
16. Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
17. Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettõvel.
18. Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: »Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem«.
19. Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tõle: »Csak nem én vagyok az, Uram?«
20. Õ azt felelte nekik: »A tizenkettõ közül az egyik, aki velem egyszerre márt a tálból.
21. Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!«
22. Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Vegyétek, ez az én testem.«
23. Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belõle mindnyájan.
24. Õ pedig így szólt: »Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik.
25. Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szõlõnek ebbõl a termésébõl addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.«
26. Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
27. Jézus azt mondta nekik: »Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: `Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok'.
28. De miután feltámadtam, elõttetek megyek Galileába.«
29. Péter erre azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!«
30. Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielõtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«
31. Õ még erõsebben fogadkozott: »Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!« Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien.
32. Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: »Üljetek le itt, amíg imádkozom.«
33. Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrõdni.
34. Azt mondta nekik: »Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.«
35. Egy kissé elõbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tõle ez az óra.
36. Ezt mondta: »Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tõlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.«
37. Ezután visszajött, és alva találta õket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát?
38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erõtlen.«
39. Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal.
40. Megint visszatért, és alva találta õket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki.
41. Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bûnösök kezébe adják.
42. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«
43. Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a fõpapoktól, írástudóktól és a vénektõl.
44. Aki elárulta õt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, õ az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.«
45. Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: »Rabbi!« És megcsókolta õt.
46. Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták õt.
47. Az ott lévõk közül az egyik kardot rántott, rásújtott a fõpap szolgájára, és levágta a fülét.
48. Jézus így szólt hozzájuk: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.
49. Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.«
50. A tanítványai ekkor elhagyták õt, és mindnyájan elfutottak.
51. Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták,
52. de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tõlük. Jézus a főtanács előtt
53. Jézust a fõpaphoz vitték. Összegyûlt nála minden fõpap, írástudó és vén.
54. Péter pedig messzirõl követte õt, be egészen a fõpap palotájáig, és a szolgákkal a tûznél leülve melegedett.
55. A fõpapok pedig, és az egész fõtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak.
56. Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással.
57. Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal:
58. »Hallottuk, hogy ez azt mondta: `Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott'.«
59. De a vallomásuk így sem volt megegyezõ.
60. Ekkor a fõpap középre állt, és megkérdezte Jézust: »Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?«
61. Õ csak hallgatott, és semmit sem felelt. A fõpap újra megkérdezte õt: »Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?«
62. Jézus azt felelte neki: »Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhõiben«.
63. Ekkor a fõpap megszaggatta ruháit, és így szólt: »Mi szükségünk van még tanúkra?
64. Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?« Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték õt.
65. Ezután egyesek elkezdték õt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: »Prófétálj!« S a szolgák is arcul verték õt.
66. Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a fõpap egyik szolgálója,
67. látta Pétert melegedni, szemügyre vette õt, és azt mondta: »Te is a Názáreti Jézussal voltál!«
68. Õ azonban letagadta: »Nem ismerem õt, és azt sem értem, mit mondasz.« Aztán kiment az elõcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas.
69. A szolgáló megint meglátta õt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való.
70. Õ megint csak letagadta. Kis idõ múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: »Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.«
71. Õ pedig átkozódni kezdett és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert, akirõl beszéltek!«
72. Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: »Mielõtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.« És sírni kezdett.