1. Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték.
2. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: »Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által?
3. Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az õ nõvérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne.
4. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.«
5. Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.
6. És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. A tizenkettő küldetése
7. Aztán magához hívta a tizenkettõt, és elkezdte õket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett.
8. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben.
9. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe.
10. Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan.
11. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.«
12. Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bûnbánatot.
13. Sok ördögöt kiûztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.
14. Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelõ János támadt fel a halálból, azért mûködnek benne a csodatévõ erõk.«
15. Mások pedig így szóltak: »Illés õ.« Ismét mások azt mondták: »Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.«
16. Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.« Keresztelő János lefejezése
17. Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette õt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de õ feleségül vette.
18. János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.«
19. Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta õt ölni, de nem volt képes rá.
20. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, õt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.
21. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea elõkelõségeinek,
22. bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tõlem, amit csak akarsz, és megadom neked.«
23. Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!«
24. Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelõ János fejét.«
25. Erre nagy sietve bement a királyhoz és elõadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelõ János fejét.«
26. A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni.
27. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben,
28. elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának.
29. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.
30. Az apostolok ismét összegyûltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak.
31. Õ ekkor azt mondta nekik: »Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük.
32. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Az első kenyérszaporítás
33. Sokan látták azonban õket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelõzték õket.
34. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte õket tanítani.
35. Amikor az óra már késõre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idõ késõre jár.
36. Bocsásd el õket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.«
37. Õ azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?«
38. Erre megkérdezte tõlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.«
39. Õ megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön.
40. Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével.
41. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között.
42. Mindnyájan ettek és jóllaktak.
43. A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg.
44. Akik ettek a kenyerekbõl, ötezren voltak, csak a férfiak.
45. Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek elõre a túlpartra, Betszaidába, amíg õ elbocsátja a tömeget.
46. Miután elküldte õket, felment a hegyre imádkozni.
47. Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, õ meg egymaga a szárazon.
48. Látta õket küszködni az evezéssel – mert ellenkezõ szelük volt. Az éjszaka negyedik õrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni.
49. Azok pedig látva õt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak,
50. mert mindnyájan látták õt, és zavarba estek. De õ mindjárt megszólította õket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!«
51. Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Õk erre még jobban álmélkodtak magukban.
52. Nem okultak ugyanis a kenyerekbõl, s a szívük még érzéketlen volt.
53. Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.
54. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték õt,
55. és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van.
56. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték õt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették õt, meggyógyultak.