1. Amikor pedig lejött a hegyrõl, nagy tömeg követte õt.
2. És íme, odajött egy leprás, leborult elõtte és azt mondta: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!«
3. Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette õt, és így szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Erre az mindjárt megtisztult a leprától.
4. Ekkor Jézus azt mondta neki: »Vigyázz, senkinek se szólj errõl, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«
5. Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte õt:
6. »Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.«
7. Azt mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.«
8. De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.
9. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: `Menj!', elmegy, vagy a másiknak: `Gyere!', odajön, a szolgámnak pedig: `Tedd ezt!', megteszi.«
10. Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követõinek: »Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.
11. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletrõl és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.
12. Az ország fiait pedig kivetik a külsõ sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!«
13. Ezután Jézus így szólt a századoshoz: »Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.« És meggyógyult a szolgája abban az órában.
14. Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.
15. Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki.
16. Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtõl megszállottat. Kiûzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította,
17. hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: `Õ a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta'.
18. A körülötte levõ tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.
19. Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: »Mester, követlek téged, ahová csak mész.«
20. Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«
21. A tanítványai közül egy másik azt kérte tõle: »Uram, engedd meg nekem, hogy elõbb elmenjek, és eltemessem az apámat.«
22. De Jézus azt felelte neki: »Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.«
23. Amikor beszállt a bárkába, követték õt a tanítványai.
24. És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Õ pedig aludt.
25. Odajöttek és felkeltették: »Uram, ments meg, elveszünk!«
26. Õ azt mondta nekik: »Miért vagytok gyávák, ti kishitûek?« Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett.
27. Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: »Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?«
28. Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni.
29. S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt gyötörj minket?«
30. Messze tõlük egy nagy disznócsorda legelészett.
31. Az ördögök kérlelték õt: »Ha kiûzöl minket, küldj a disznócsordába.«
32. Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekrõl a tengerbe, és megfulladtak a vízben.
33. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is.
34. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták õt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.