1. A karvezetőnek. Kóré fiaitól. A »Szüzek« szerint. Ének.
2. Menedékünk és erőnk az Isten, a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.
3. Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld, merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.
4. Zúgjanak bár és háborogjanak vizei, rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.
5. Folyó árja örvendezteti meg Isten városát, a Fölséges megszentelt hajlékát.
6. Isten lakik benne: nem inog meg, mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.
7. Nemzetek háborogtak, országok inogtak, de ő hangját hallatta és megrendült a föld.
8. Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!
9. Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, amelyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,
10. széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket, tűzben égeti el a pajzsokat.
11. Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten: magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld.
12. Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!