1. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Maszkíl Dávidtól. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten.«
2. Romlottak lettek és utálatosságokat művelnek, nincs, aki jót cselekedne.
3. Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e még okos, aki Istenre gondol?
4. Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem!
5. Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint a kenyeret? Nem hívják segítségül Istent,
6. és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell. Mert Isten szétszórta azoknak a csontjait, akik téged szorongattak, szégyenbe jutottak, mert Isten elvetette őket.
7. Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob és örvendezik majd Izrael.