1. A karvezetőnek. A »Ne pusztíts el« szerint. Ászáf zsoltára. Ének.
2. Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk, szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.
3. Ha eljön az ideje, igazságos ítéletet mondok.
4. Olvadjon bár el a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait.
5. Azt mondom a kérkedőknek: »Ne kérkedjetek!« s a vétkezőknek: »Ne pöffeszkedjetek!
6. Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!«
7. Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyek felől.
8. Mert Isten a bíró: az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.
9. Mert serleg van az Úr kezében, teletöltve színtiszta borral. Tölt belőle mindenfelé; még a seprőjét is inni fogják, issza majd minden bűnös a földön.
10. Én pedig hirdetem ezt mindenkor, énekelek Jákob Istenének.
11. A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm, s az igazakat fölmagasztalom.