1. Akkor mérõvesszõhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: »Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat!
2. De a templomon kívül levõ tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átadták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják.
3. Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szõrzsákba öltözve.«
4. Õk a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura elõtt állnak.
5. Ha valaki ártani akar nekik, tûz tör elõ a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja õket, akkor azt meg kell ölni.
6. Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az esõ prófétálásuk napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják.
7. Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységbõl fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyõzi és megöli õket.
8. A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették.
9. A törzsekbõl, népekbõl, nyelvekbõl és nemzetekbõl sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni.
10. A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
11. De három és fél nap múlva Istentõl az élet lelke szállt beléjük. Lábukra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták õket.
12. Ekkor egy hatalmas hangot hallottak az égbõl, amely azt mondta nekik: »Szálljatok fel ide!« Erre fölszálltak az égbe a felhõben, ellenségeik pedig látták õket.
13. Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összeomlott. A földrengésben név szerint hétezer ember vesztette életét. A többiek megrettentek, és dicsõítették az ég Istenét.
14. A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj!
15. A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: »A mi Urunké és az õ Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön-örökké!«
16. Ekkor a huszonnégy vén, aki Isten elõtt ült székein, arcra borult, és imádta Istent, mondván:
17. »Hálát adunk neked, mindenható Úristen, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz.
18. A nemzetek ugyan haragudtak, de eljött a te haragod, és az idõ, hogy a halottakat megítéljék, és megadják a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik nevedet félik, a kicsinyeknek és a nagyoknak, és hogy kiirtsák azokat, akik megrontották a földet.«
19. Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégesõ támadt.