Home / Hungarian / Kaldi-Neovulgata Version / Web / Jelenések

 

Jelenések, Chapter 6

  
1. Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallottam a négy élõ­lény egyikét, amint mennydörgésszerû hangon így szólt: »Jöjj!«
  
2. És láttam egy fehér lovat, a lovon ülõnek íj volt a kezében, és megkoronázták, õ pedig diadalmasan kivonult, hogy gyõzzön.
  
3. Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élõlényt, amint így szólt: »Jöjj!«
  
4. Kijött egy másik, tûzvörös ló, és a rajta ülõnek megengedték, hogy elvegye a békét a földrõl, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki.
  
5. Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élõlényt, amint így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fekete lovat; és a rajta ülõnek kezében mérleg volt.
  
6. A négy élõlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: »Két mérõ gabona egy tizesért, és háromszor két mérõ árpa egy tizesért; de a bort és az olajat ne bántsd!«
  
7. Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élõlény szavát, amint így szólt: »Jöjj!«
  
8. És láttam egy fakó lovat; és a rajta ülõ neve Halál, és az alvilág követte õt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal, és a föld vadállataival.
  
9. Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek.
  
10. Hangosan kiáltottak: »Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?«
  
11. Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint õket.
  
12. Láttam, hogy amint a hatodik pecsétet felnyitotta, nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szõrzsák, és az egész hold olyan lett, mint a vér.
  
13. A csillagok lehullottak az égrõl a földre, ahogy a fügefa lehullatja éretlen fügéit, amikor nagy szél rázza.
  
14. Az ég visszahúzódott, mint az összegöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget kimozdult a helyébõl.
  
15. A föld királyai, a fejedelmek, a hadvezérek, a gazdagok és az erõsek, és minden szolga és szabad ember a hegyek barlangjaiba és kõsziklái közé rejtõzött,
  
16. és azt mondták a hegyeknek és a kõszikláknak: »Omoljatok ránk, és rejtsetek el minket a trónon ülõ elõl és a Bárány haragja elõl!
  
17. Mert elérkezett az õ haragjuk nagy napja, és ki képes megállni azon?«