1. Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égbõl a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa.
2. Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje, erre elsötétült a nap és a levegõ a kút füstjétõl.
3. A kút füstjébõl sáskák jöttek ki a földre, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van.
4. Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellõ növényt és egyetlen fát sem, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele.
5. Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg õket, csak kínozzák õket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert.
6. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog elõlük.
7. A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca.
8. A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai.
9. A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása.
10. A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
11. A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.
12. Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.
13. A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme elõtt álló arany oltár szarvai közül,
14. amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál meg vannak kötözve!«
15. Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendõre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.
16. A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat.
17. Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkõ-színû mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tûz, füst és kénkõ tört elõ.
18. Ettõl a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tûztõl, a füsttõl és a kénkõtõl, amely a szájukból elõtört.
19. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.
20. A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tetteitõl, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstbõl, rézbõl, kõbõl és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni.
21. Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.