1. Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
2. Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl.
3. Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erõtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bûn miatt saját Fiát a bûn testéhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bûn ellen a testben,
4. hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint.
5. A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik.
6. Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke,
7. mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá.
8. Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten elõtt.
9. Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.
10. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bûn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság által.
11. S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Õ, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
12. Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk.
13. Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.
14. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
15. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!«
16. Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.
17. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk.
18. Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhetõ össze a jövendõ dicsõséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak.
20. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,
21. hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsõségének szabadságára.
22. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.
23. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensõnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
24. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát?
25. Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel.
26. Hasonlóképpen a Lélek is segítségnükre van erõtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.
27. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.
28. Tudjuk, hogy az Istent szeretõknek minden javukra válik, azoknak, akik az õ végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek.
29. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így õ elsõszülött legyen a sok testvér között.
30. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsõítette. A hívők bizonyossága
31. Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
32. Õ, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?
33. Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja?
34. Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?
35. Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétõl? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard?
36. Amint írva van: »Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat«.
37. De mindezeken gyõzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket.
38. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendõk, sem erõk,
39. sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétõl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.