1. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben,
2. hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen.
3. Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért,
4. az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsõség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
5. Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.
6. Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltõl származik;
7. és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az õ leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«.
8. Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak.
9. Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idõ tájban eljövök, és Sárának fia lesz«.
10. Ezt nemcsak az õ esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytõl, Izsák atyánktól foganta fiait,
11. mert mielõtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon –,
12. nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idõsebb lesz a fiatalabbnak a szolgája«,
13. amint írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem«.
14. Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részérõl? Semmi esetre sem!
15. Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«.
16. Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülõ Istenen.
17. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék«.
18. Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
19. Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az õ akaratának?«
20. Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: »Miért alkottál engem ilyennek?«
21. Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre?
22. Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?
23. És nem azért, hogy megismertesse dicsõségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsõségre készített,
24. amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?
25. Ahogy Ózeásnál mondja: »Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek«.
26. És akkor ez lesz: »Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: `Ti nem vagytok népem', ott az élõ Isten fiainak hívják majd õket«.
27. Izajás pedig fennen hirdeti Izraelrõl: »Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.
28. Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön«.
29. Amint elõre megmondta Izajás: »Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és olyanok lettünk volna, mint Gomorra«.
30. Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitbõl való megigazulást.
31. Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem érte el a törvény célját.
32. Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében,
33. amint írva van: »Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját, és senki sem szégyenül meg, aki hisz benne«.