1. Figyelmeztesd õket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek,
2. senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget.
3. Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, engedetlenek és tévelygõk voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengõdtünk, gyûlöletesek és egymással gyûlölködõk voltunk.
4. Mikor azonban Üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete megjelent,
5. megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az õ irgalmasságából, a Szentlélek újjáalkotó és megújító fürdõje által,
6. akit bõségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítõnk által,
7. hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.
8. Igaz beszéd ez, és azt akarom, hogy erõsítsd meg bennük ezt, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöljárni a jócselekedetekben. Jó ez és hasznos az emberek számára.
9. Az oktalan vitákat, nemzetségtáblákat, veszekedéseket és a törvényrõl való vitatkozásokat ellenben kerüld, mert azok haszontalan és hiábavaló dolgok.
10. Az eretnek embert egy-két intés után kerüld,
11. tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.
12. Mihelyt hozzád küldöm Artemászt vagy Tichikuszt, siess, gyere hozzám Nikopoliszba! Úgy határoztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet.
13. A törvénytanító Zénászt, valamint Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy ne legyen hiányuk semmiben.
14. De a mieink is tanulják meg, hogy jótettekkel járjanak elöl, ahol sürgõs segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
15. Köszöntenek a velem levõk mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben! Kegyelem legyen mindnyájatokkal!