1. Buja szôlôtô az Izráel, a mely termi az ô gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok oszlopot állított fel.
2. Csalárd a szívök; de most meglakolnak! º maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat.
3. Bizony mondják most: Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!
4. Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mezô barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet.
5. Beth-Aven borjúi miatt aggódnak Samaira lakói. Bizony megsiratja azt az ô népe, és papjai is remegnek miatta, az ô dicsôsége miatt; mert eltávozott az attól.
6. Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel az ô tanácsa miatt.
7. Elveszett Samaira! Az ô királya, mint forgács a víz színén!
8. És Aven magaslatai, az Izráel vétke, lerontatnak. Tövis és bogácskóró növe be oltáraikat, és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! a halmoknak pedig: Omoljatok reánk!
9. Gibea napjaitól fogva vétkezél, oh Izráel! Ott maradtak; nem érte ôket Gibeában a harcz a gonoszság fiai ellen.
10. Megfenyítem hát ôket kedvemre! Népek gyülekeznek ellenök, a mikor megkötöztetnek kettôs gazságukért.
11. Efraim szoktatott üszô, a mely szeret nyomtatni; de én rámegyek az ô szép nyakára: igába fogom Efraimot; Júda szántani fog, Jákób boronál néki.
12. Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljô, hogy igazság esôjét adjon néktek.
13. Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!
14. Azért zendülés támad a te néped között, és minden te erôsséged elpusztíttatik, a miképen elpusztította Salman Beth-Arbelt a harcznak napjára; az anya gyermekeivel együtt földhöz veretik.
15. ìgy cselekszik veletek Beth-El, a ti nagy gonoszságtokért; hajnalra bizony elvész Izráel királya!