1. Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérôl való, kinek neve Míka vala;
2. És monda az ô anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tôled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ô anyja: Légy megáldva, fiam, az ùrtól!
3. És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az ô anyjának. És monda az ô anyja: Szentelve szentelem e pénzt az ùrnak az én kezeimbôl fiamért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
4. De ô megint visszaadá a pénzt anyjának, és vôn az anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5. És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és készített efodot és terafimot, és felszentele az ô fiai közûl egyet, és ez lôn néki papja.
6. Ebben az idôben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.
7. Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébôl, a Júda nemzetségébôl való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8. És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol helyet talál. ìgy jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9. És monda néki Míka: Honnan jösz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébôl, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet.
10. És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendônként tíz ezüstpénzt és egyöltözô ruhát és eledelt. És a Lévita beszegôdött.
11. És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lôn néki az az ifjú, mint egyik az ô fiai közûl.
12. És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13. És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az ùr, mert e Lévita lett papom.