1. Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fôpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg ôt.
2. Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
3. Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt, kitölté azt az ô fejére.
4. Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
5. Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
6. Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok ôt? jó dolgot cselekedett én velem.
7. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
8. º a mi tôle telt, azt tevé: elôre megkente az én testemet a temetésre.
9. Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ô emlékezetére.
10. Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettô közûl, elméne a fôpapokhoz, hogy ôt azoknak elárulja.
11. Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. º pedig keresi vala, mimódon árulhatná el ôt jó alkalommal.
12. És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsô napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ô tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. Akkor elkülde kettôt az ô tanítványai közûl, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jô elôtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek ôt,
14. És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
15. És ô mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
16. Elmenének azért az ô tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
17. Mikor pedig este lôn, oda méne a tizenkettôvel.
18. És a mikor leülnek és esznek vala, monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közûletek elárul engem, a ki velem eszik.
19. ºk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? a másik is: Csak nem én?
20. º pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettô közûl, a ki velem együtt márt a tálba.
21. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felôle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
22. És mikor ôk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
25. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szôlôtônek gyümölcsébôl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
26. És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
27. És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28. De feltámadásom után elôttetek fogok felmenni Galileába.
29. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielôtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
31. º pedig annál inkább erôsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többiek is.
32. És menének ama helyre, a melynek Gethsemáné a neve; és monda az ô tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
33. És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrôdni;
34. És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
35. És egy kevéssé elôre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tôle ez az óra;
36. És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséged néked. Vidd el tôlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37. Azután visszatére és aluva találá ôket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
38. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erôtelen.
39. És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
40. A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá ôket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták, mit feleljenek néki.
41. Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.
42. Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
43. És mindjárt még mikor ô szól vala, eljöve Judás, egy a tizenkettô közûl, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fôpapoktól, az írástudóktól és a vénektôl.
44. Az ô elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ô az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
45. És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá ôt.
46. Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák ôt.
47. De egy az ott állók közûl az ô szablyáját kivonván, a fôpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
48. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
49. Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
50. Akkor elhagyván ôt, mindnyájan elfutának.
51. Egy ifjú pedig követé ôt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák ôt az ifjak.
52. De ô ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tôlük.
53. És vivék Jézust a fôpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fôpapok, a vének és az írástudók.
54. Péter pedig távolról követé ôt, be egészen a fôpap udvaráig; és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.
55. A fôpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék ôt; de nem találnak vala.
56. Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanubizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezôk.
57. És némelyek fölkelének és hamis tanubizonyságot tônek ellene, mondván:
58. Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
59. De még így sem vala egyezô az ô bizonyságtételük.
60. Akkor a fôpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
61. º pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé ôt a fôpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62. Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljôni az ég felhôivel.
63. A fôpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
64. Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték ôt mindnyájan.
65. És kezdék ôt némelyek köpdösni, és az ô orczáját elfedni, és ôt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala ôt.
66. A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fôpap szolgálói közûl;
67. És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
68. º pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
69. A szolgáló pedig meglátva ôt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közûlök való.
70. º pedig ismét megtagadá. De kevés idô múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közûlök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
71. º pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirôl beszéltek.
72. És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielôtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.