1. Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tôlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
2. Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
3. Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevôk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
4. Fizess meg nékik az ô cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
5. Minthogy nem figyelnek az ùr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja ôket és föl nem építi ôket.
6. Åldott az ùr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát!
7. Az ùr az én erôm és paizsom, ô benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem ôt.
8. Az ùr az ô népének ereje, és az ô fölkentjének megtartó erôssége.
9. Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel ôket mindörökké!