1. Felele erre Jób, és monda:
2. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3. Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4. Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10. A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12. A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13. Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14. Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.
15. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16. Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18. A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22. Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24. Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
| 
