1. Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
2. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
3. Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
4. A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5. Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
6. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7. Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
8. Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
9. Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10. Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12. Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13. A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14. Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
15. Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
| 
