Jónás, Chapter 2

1. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.    2. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.    3. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.    4. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!    5. És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!    6. Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.    7. A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!    8. Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.    9. A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;    10. De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ]