1. Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2. Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
6. Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7. Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9. Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10. Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
11. Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12. És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13. És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14. Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15. Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16. Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17. Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18. Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19. A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20. És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21. Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22. A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23. Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
| 
