Zsoltárok, Chapter 138

1. Dávidé. énekkel áldlak az istenek előtt.    2. Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.    3. Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő [támadt.]    4. Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,    5. És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!    6. Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.    7. Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.    8. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!