Zsoltárok, Chapter 140

1. Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.    2. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!    3. A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.    4. Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.    5. Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.    6. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.    7. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!    8. Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!    9. Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.    10. A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.    11. Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!    12. A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.    13. Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak. ]