Zsoltárok, Chapter 141

1. Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.    2. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]    3. Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!    4. Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!    5. Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.    6. Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.    7. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.    8. De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!    9. Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!    10. Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!