Zsoltárok, Chapter 17

1. Dávid imádsága.    2. A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.    3. Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.    4. Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.    5. Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.    6. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.    7. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.    8. Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.    9. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.    10. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.    11. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.    12. Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.    13. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;    14. Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.    15. Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.