Zsoltárok, Chapter 2

1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?    2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:    3. Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!    4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.    5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:    6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!    7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.    8. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.    9. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.    10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!    11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.    12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!